UTASSY JÓZSEF : KISCICA MEG A GOMBOLYAG

 

Világgá gurul a gombolyag
nagymama öléből, kiscicám ugrik,
hopp!-szalad, nyakon csípi
az ágy alatt, ám fél még a sötéttől,
kukucskálgat hát kifelé,
fülét hegyezi, nézdel:
nagymama alszik, szundikál,
szunyókálgat a fényben,
így a cicáé a konyha,
ki elő is óvakodik,
picit megáll, mosakodik,
majd egy ugrással hirtelen
a gombolyag hátán terem,
és hanyatt esik ott legott,
ám azon nyomban talpra áll,
s ijesztgeti, pofozgatja,
baltázgatja a kis betyár,
sőt,
lehasal, farkat csóvál,
már-már dorombol neki,
minden csínnal, pajkossággal fölruházza, kitünteti:
arca, szeme csupa fény, hiszen
az a gombolyag ott olyan puha,
olyan bársony, akárcsak egy kisegér.
Gurulj, gurulj csak, gombolyag,
világ végéig meg se állj:
sarkadban ott fut,ott ragyog
fekete-fehér kiscicám!

"Isten azért teremtette a macskát, hogy legyen egy tigris, amit bátran megsimogathatunk" (Victor Hugo)
"Simogattam és becéztem ezt a puha, érzékeny állatot, mely oly lágy, mint a selyemből szőtt ruha - meleg, gyengéd, érzékeny és veszélyes." (Guy de Maupassant)

Oldal: A kiscica meg a gombolyag
BRIGITTA CICÁI - © 2008 - 2024 - cicagaleria.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat